Soci blog

Apa, ha nem lenne laptopod mindig ráérnél.

Persze, ez nem biztos, hogy az IT kritikája…

Ma reggel az óvodában.

Mikor beértünk, odajött hozzánk egy kis-kisfiú a folyosón, a pisztolyát csattogtatva. Bálintot nagyon zavarta, ezért beszéltem a kicsihez is, meg hozzá is.
Mondja a kicsi: nézd, nekem van pisztolyom.
Bálint: nekem meg csipegetős csibém.

Elővett a kisfiú egy másik pisztolyt is. Mondom Bálintnak, nézd, ez a kisfiú nagy pisztolykedvelő ember.
-Én meg a növényeket szeretem.

Nagyon büszke vagyok a fiamra, mégha néha kutyaszar rossz is. :)

Bálint a betegsége miatt sokáig nem volt oviban, és nagyon aranyos, kezelhető kisfiú lett belőle, csodálkoztunk is, mi van vele?

Aztán a héten elkezdett oviba járni újra, és jön elő az az akaratos, direkt kötekedő, ingerült énje, ami tavaly oly sok szomorúságot okozott nekünk is és neki is.

Mit lehet tenni? Írassuk át másik oviba? Szerintem normálisak az ovónők, csak Bálint azt mondja, zavarja, hogy sok a gyerek, és zajonganak. Meg az ő érdeklődése olyan, hogy untatja az óvoda, az öntözőrendszerek meg az elektromosság sokkal érdekesebb, mint a körtánc.

Mi a francot lehet tenni? Pszichológussal vajon érdemes lenne beszélni?

-Mielőtt nem volt a Föld, akkor mi volt?
-Mielőtt nem volt élet a Földön, akkor mi volt itt?
-Az űrben ha nincs levegő, akkor mi van?
-A Föld is az űrben van?
-Az űrhajósok hogy tudnak lélegezni az űrben?
-Hol voltam mielőtt megszülettem?
-Stb.

Az utolsó kérdésre azt mondtam neki, ezen még a felnőttek is rágódnak, van, aki szerint előtte nem léteztél, van, aki szerint igen. A többi azért nem fog ki rajtam. :)

BUÉK.

Egyelőre nem SQL Server 2008-alok, mert éppen beteg mind a 3 gyerek. Többeknek mondtam már, hogy nem egyszerű az élet ikrekkel. Nos, tévedtem. Az ikrekkel -ha nem betegek- tök jól el lehet lenni. De ha van egy közel 4 éves bátyjuk, aki addig a világ közepe volt, és most meg kell tapasztalja az érzelmi és időbeli nélkülözést, na, ez már kihívás.

Szegény Bálintnak nagyon nehéz megélni ezt a váltást, és ha megszakadunk se tudunk rá már annyi időt szánni, mint eddig. Ettől persze szenved szegény, meg is lett az eredménye a sok konfrontációnak: most arc -és homloküreg gyulladása van. Most a nagyszülőknél és az unokatesóknál van 1 hete, és még ott lesz vagy egy hétig, persze szépen javul, mert ott újra azt az életet élheti, mint régen velünk. Kicsit tartok tőle, mi lesz, ha visszajön, de már gondolkodunk, hogyan kaphat exkluzív időt, amikor a babák nem köpnek bele a levesébe.

Most, hogy nincs itt, kb. a harmadára esett vissza a terheltségünk. Meglepő, de a vele való hadakozás sokkal több energiát visz el, mint a két baba együtt. Ezt addig nem vettük észre, míg itt volt velünk, csak sodródtunk, illetve vergődtünk. Ha tudtok tippeket adni, hogyan lehet az ilyen helyzeteket okosan kezelni, jó könyvet, saját tapasztalatot, akármit, akkor nagyon megköszönném.

Közben az egyik pici, Benedek hörghurutos lett, alig tudott aludni az utóbbi napokban, annyira nehezen vette a levegőt. Sok nehézségen keresztül küzdöttem már magam az életben (illetve együtt a feleségemmel), de az utóbbi pár nap pályázhat a legnehezebb időszakok toplistájára. Azt a tény viszony, hogy most blogolok, jelzi, hogy már enyhül a nyomás, kezdenek egyenesedni a dolgok.

Pannikának nagyon jó az immunrendszere, benne a vírus csak némi taknyot hozott elő, remélem nem romlik az állapota.

Szóval majd ha kicsit észhez térünk, jönnek újra az SQL infók. Addig is, BUÉK még egyszer.

Sokáig nem raktam ki új képeket, mert Pannikámról sose sikerült jó képet készíteni ruhában (csak Benedekkámról, a’la Bálint :), de most végre van valami.

Kezdjük a nagytesóval, Bálinttal, amint a játékkatalógust böngészi:

Bálint ölében Panni:

Benedek 2 hónapos, megy ki levegőzni:

Panni 3 hónaposan szintén indul az udvarba:

Megfújtuk (vagy megittuk? :) az angyaltrombitát:

Mulat a csapat:

Kettesben pihengetünk:

Panni 2 hónaposan vigyorog:

Jó éjszakát (itt még kicsik voltunk):

2 éve itt áll a garázsban feleségem Cliója, eldöntöttem, hogy eladom, mert úgyse használjuk semmire. Három gyerekkel meg főleg nem fogjuk. Aki érdekel, tudja hol ér utol.

Egy 2000-es évjáratú Clióról van szó, 5 ajtós, valamilyen lila színű, 47120 km van benne. Mi kb. 2000 km-t raktunk bele, 2 év alatt, kár volt fizetni a kötelezőt ennyi időre (meg még a Casco-t is egy darabig, argh).

A carindex 1.1 és 1 közé rakja a kocsi árát, legyen a kikiáltási ár 1050e.

Nem tudom, milyen adatot szoktak még leírni egy kocsiról, akit érdekel, kérdezze meg. Nem értek az autókhoz (és nem is érdekelnek).

Update: nemrég elkelt az autó, köszönöm, aki érdeklődött.

Gyűjtögetem őket, időnként adok hozzá, megosztom veletek, hátha másnak is vicces.

Az emberek miért eszik meg a vidám gombát, ha a mérgeset nem?
Bálintkám, nagyon Taki vagy - mondta Anita. Bálint szipogott egyet - de hát nem is takis az orrom. Bálintnál a taki takonyt jelentett, Anitánál takarost.
2007. jan: Anya, te egy barackbefőtt kedvelő ember vagy.
Mókus odujája.
A férfiak miért szeretik a csípős paprikát?
Görcskorcsolya.
Kontannu = konténer
Busztustalan meleg van
Születésnapon: Vetítő, köszönöm szépen, pont erre gondoltam.
Egy nagyobb kanyarban: Ez a Toyota sofőrje (én) miért úgy vezet mint egy őrült?
Budateszi Kadaspark
Mondtam neki, hogy zárlatos a lámpa. Bálint: szerintem is, ez az izzó állatos.
Ikrekek
Anya, akkor én egyes iker vagyok?
Panni szájpenészes volt, Bálint: Pannika szájába ki tette bele a gombákat?
Kisvakond mint tengerpart
A legnagyobb az Lolka, a legkisebb meg Lolka-Bolka
-Nézd, Bálint, megjött a karácsonyi játékkatalógus. -És tele van hosszabbítókkal? (Imádja a hosszabbítókat meg úgy általában az áramot)
Ez már nem is szél, ez már pelikán!
4.5 évesen
Imád meztelenkedni, ezért mondta neki anyukája, hogy felnőtt korában nudista strandra fog járni.
-Karúszóban - válaszolta.

A takinéni mondta, hogy egyik zs. ügyfelénél 10 üveg barna sört kapott a munkáért, pénzt nem. Bálint hallotta ezt, és megkérdezte, hogy mért kapott barna macskaszőrt?

5 évesen:
Anya, ha szomorú vagy és egyedül érzed magad gondolj arra, hogy én mindig veled vagyok, csak nem látsz, mert láthatatlan vagyok.

Meghalt a szomszéd kutyája, 13 éves volt. Bálint elgondolkodott: az unokatestvérem is 13 éves, mégis nagy esélye van az életre.

Pannika 20 hónaposan: Ketchup: kekec
Benedek: Maci: matye

Bálint (5.5év): kivettem a paplanját a huzatból, mert melege volt. Erre elkezdte kivenni a párnát is a huzatból, mert a feje is izzad.

Egy kutyás könyvben látta az ábrát, hogy a kutya rendszeres trimmelést igényel: “Ez azt jelenti, hogy metszeni kell a kutyát.”

Bendek: Fratt (Frakk), fulkán (vulkán), Bedenek (Benedek)

Bálint:
Sokkal jobb útja lenne anyának, ha nem keseregne annyit.
Milyen útra gondolsz?
Az életére.

Egy tábor végén megkérdezték tőle, mit írjanak az emlékkőre, miért hálás az Istennek?
-Azért, amiért nem tévedtem el.
Kérdeztük tőle, ez mit jelent? Azt, hogy Bálintországból (így hívja azt a helyet, ahonnan jött) hozzánk (a mi családunkba) idetalált. Meghökkentő kisfiú.

A tengerparton lefeküdtem a homokba, mire Benedek: “Apa belefeküdt a homokozóba”.

Bálint: Ha Fifi meghal, vigyük el az állattemetőbe. Anya meg azt mondta, oda kerül Fifi, mint a többi kutya. “Sírva: Én nem akarom, hogy ragasztó legyen belőle.”

Bálint csókolózni akart az anyukájával. Anya mondta nekik, hogy csókolózni a szerelmesek szoktak. Erre ő: “Mi több vagyunk veled, mint a szerelmesek.”

Benedek: fürtöskalács (f-k).

Mikulás az oviban: -Bálint, miért vagy ilyen szomorú?
Bálint: -Mert többen is meghaltak akiket szerettem, és nem enged a testem nevetni.

Panni: baboly, csacsa.

Anya azt álmodta elköltözünk egy lakásba.
Bálint: és hol volt a homokozóm?

Benedek piszkálja a karácsonyfa díszeket, rendszeresen letépi őket. Erre Panni: apa, rakd fel őket magasabbra, hogy Benedek nem piszkálja. Én sem piszkáljam. :)

Benedek 2,5 éves: apa, nem érem el a holdat, ki rakta fel olyan magasra?
Ez a kendencem (kedvencem).
Benedek, fáj valamid? -Igen, a szakállam.

Benedeknek csigás a haja, a tesók rendszeresen piszkálják.
-Ne piszkáljátok, mert lemásznak a csigák.

Benedek: kérek valuskát.

Panni: csuklodok.

Anya Panninak: Panni, kislányok nem szokták rúzsozni a szájukat.
Benedek: nem, csak a kisegerek. (A kisvakond és a discoban az egér rúzsozza :).

Benedek 3 évesen:
-Apa, miért van sötét a fülemben?
-Mert nincs benne lámpa.
-Mert megrázna?

Panni a játékkatalógust nézegetve:
-Apa, majd írjunk a Juliskának, hogy én ezt kérem karácsonyra.

Benedek, 3.5: Anya, valójában te vagy az én legjobb angyalom, mert nagyon szeretlek.

Panni: Apa, te hova menc?

Bálint (közel 7): apa, az hülyeség, hogy a halottakat eltemetik vagy elégetik. Szerintem ha meghalsz, belőled is ragaszót kellene csinálni, hogy legyen Pannikának mivel ragasztani.

Benedek a kertben, 3.5: galacsinta.
Panni, ha mérges volt valakire, 2.5: Marhahús

Panni felvette a fürdőköpenyét, erre Benedek: Panni, neked van rózsaszín karateruhád?

Bálint (7.5): a vámpírok ellen a bolhanyakörv a leghatásosabb, mert azok is vérszívók.

Panni: ez a szőlő paradicsomízű (savanyú)

Benedek: Nézzük a Géza-Gézát (Mézga)

Benedek: én a meztelen és kopasz babákat szeretem. Ezért Panni Barbiján sincs sose ruha. :)

Elnézést, aki szakmai tartalmat vár a blogomtól, lesz az is kb. 2 hét múlva, de addig minden időnket-erőnket lekötnek a kis drágák. Olyannyira, hogy le is betegedtem a rendszertelen alvás miatt. Erős a szervezetem, de egyet nem bír: a szakaszos alvást. Elvagyok 5-6 órával is, de csak, ha egy darabban alszom végig. 4-5 darabban nem megy. :(

Mondom Bálintnak az újságot nézegetve:

-Apa néha szokott ebbe írni.
-Én meg firkálni.

:)

Csendben voltam az elmúlt egy-két napban, mivel kissé hosszúak (vagy rövidek, ahogy nézzük) az éjszakák.

A csapat jól van, csak a kicsik még olyan kicsik, hogy enni is most tanulnak. A kórházban sajnos hozzászoktatták őket a nagylukú cumihoz, így nem sok kedvük van cicizni, mert az macerás. De már tanulják ügyesen. Nagy hirtelen vettem egy mérleget is, mert náluk még tényleg kritikus, hogy eleget egyenek, maguktól ugyanis még eleinte fel sem akartak kelni enni, csak aludtak.

Hazafelé a kórházból:

Ez a kis pici csomag, akiből semmi se látszik, Panni:

Ő meg Benedek, a “nagy”:

Panni akkora, mint egy játékbaba:

Ajándékot is hoztak a babák:

A kis csapat:

Benedek:

Panni (illetve inkább a ruhái :):

Ilyen picik vagyunk még (az első Panni, a hátsó Benedek):

Kedves világ,
mivel mi a kis kezeinkkel még nem érjük át a laptop egeret sem, ezért megkértük apukánkat, hogy mutasson be bennünket a világnak.

Én Benedek pénteken este 8:06-kor születettem, 2860 g-mal. Panni tesókám 8:15-kor követte, 2470 g-mal. Mindeketten jól vagyunk, most már anyukánk mellett. Anyukánk kicsit sok vért veszített, de azért már kezdi összeszedni magát.

(A képekre kattintva megnézhetők eredeti méretben.)

A pocak délben:

Benedek 3 perces.

Panni 3 perces.

Negyedórásak vagyunk.

A csapat:

Panni 1 napos:

Benedek 1 naposan:

Csipetcsapat:

Kocsis kutyák:

A büszke bátyónk, Báint, aki szőrén üli meg a lovat :)

Készülök ám sok finomsággal a kistesóknak:

Erről jut eszembe.
Annak idején írtam róla, hogy kisfiamnak elbaszták a szemét az érdi rendelőben, a Heim Pál szemészetén “sintérek” jelzőt használtak a kollégára. Bár utána (ne idegeskedjünk, meg az érdi kolléganőt se koncoljuk fel) már azt mondták, hogy nem fogja Bálintot zavarni a látásában az egy héttel elkésett kezelés, ennek ellenére nem vagyok hülye, és látom, hogy gyenge fényben beleér a pupillája a kezelés miatt élességét vesztett régióba. :(
A Hiem Pállal elégedett vagyok, a bónuszomból is kaptak év végén némi támogatást. Ja, az érdi doktornő egy nagyon idős néni, aki mint ember kedves volt, de mint orvos, esetünkben csapnivaló. Csak azért írom, hogy aki félti a szemét, ne hozzá menjen az érdi SZTK-ban.

Előző hétfőn én élveztem az érdi rendelő vendégszeretét. A jobb fülemen hallójárat-gyulladással kezdődött, nem volt drámai a helyzet, de azért annyira figyelmetlenné tett, hogy eltörtem egy poharat, meg a hűtő üvegpolcát is. Vasárnap éjszaka már az alvásban is igencsak akadályozott a fájdalom, hát felkerestem a szent helyet.
Háromnegyed 8-ra mentem, hátha az elsők között leszek. 8-kor kezdődött a rendelés. Én naiv. Kb. a 20. voltam a kartonozóban. Várakozás közben bedobtam a vizitdíj automatába az 1000 Ft-ot százasokban, előtte persze bazseváltam némi aprót a sorban állóktól. Úgyis unatkoztak, kellett egy kis mozgás. Azért 1000, és nem 300, mert nem mentem el a körzeti orvoshoz beutalóért. Ha egyszer a fülem fáj, mi a faszt üljek még annál is vagy 2 órát? Inkább adakozok.

No, kartonozó után irány a rendelő. A folyosó végén jobbra egy kellemes, kb. 25 fős csapatot láttam, bíztam benne az urológiára várnak, de nem, sajnos a gégészetre ők is. Na mondom, érdemes volt korán jönni.
Negyed 9-ig csönd volt. Akkor kijött a doktornő, hogy bocs, hétvégén frissítették a számítógépes rendszerüket, és nem megy. Na, bazmeg, ezt már ismerem, ebből szokott 3 nap szopás lenni.
Fél 9-kor egy kb. 40-es férfi elkezdett sírni, majd dörömbölni az ajtón. Sírva elmondta, hogy fél 7 óta vár ott, és szétesik a füle, úgy fáj, és hogy azt a leborult szivarvégit …. Hatásos volt a bemutató, beengedték, annak ellenére, hogy a hálózat még nem ment. Mellesleg nem megjátszotta magát, tényleg fájhatott a füle.
No, mondom én akkor most hazamegyek, és szétnézek, hol van magánrendelő. Haza is mentem, bevásároltam, elolvastam a leveleket, aztán visszamentem. Magánrendelőt nagy hirtelenjében nem találtam a közelben.

Ezért 10 körül visszamentem. Láttam, hogy gyakorlatilag ugyanaz az emberanyag várt, aki már 8-kor is. Mint mindig, most is vittem magammal egy 800 oldalas könyvet, egész jól elhaladtam benne.
11 körül állt ott egy anyuka a gyerekével.

-Üljenek le ide, én úgyis hamarosan sorra kerülök - mondtam neki.
-Á, nem szükséges, szerintem mi jövünk nemsoká, mert mi 9-re jöttünk.
-Aha, értem. Én háromnegyed 8-ra.
-Jó, köszönöm a helyet.
:)

Dél körül jött egy főnöknéni, aki elmondta, hogy rossz volt a rendszerük, sorry. Akinek nem sürgős az ügye, jöjjön vissza egy HÉT múlva. Majdnem kapott egy fülest, de nem a rejtvényes fajtából. :)

A doktornéni szerdára mérsékelte a visszajövetelt, ez se váltott ki elismerő morajt.

1 körül már kezdett tetőfokára hágni a meleg és az idegállapot is a bandában. Az egyik faszi azt mondta, hogy ő márpedig bemegy, mert ő már 7 óra óta itt van. Úgy is tett. Az erősebb kutya baszik, vagy hogy van a mondás?

Kint diskurzust tartottunk, ki-hánykor regisztrált. Rájöttem, hogy már csak vagy 4-en lehetnek előttem.

Fél kettőre beértem. Mondtam a dokinéninek, hogy nem akarok beleugatni, de nem lehetne kirakni a névsort, így kb. tudná az ember, hol jár a queue. Mondta, hogy ő már volt, hogy kirakta. Erre felháborodottan nekiesett egy beteg (ez biztos az volt :), hogy a személyiségi jogait sérti, hogy kiírja a nevét. Sok ilyen állat munkálkodik azon, hogy ez egy élhető ország legyen…
Szóval nem írják ki. Hallottam, hogy a dokinéni lemondja a délutáni programját. Biztos ő is boldog volt. Amúgy nagyon korrekt néni volt, szimpatikus ember.

A kezelés némi fülmosás meg géz begyömöszölés volt, 3 napra rá már jobban is éreztem magam.

Jó volt, na, élveztem az egész napot.

Remélem azért nem általános ez a várakozás, mert
1. Helyettesített az orvos, így dupla emberanyaga volt
2. Nem mindig rossz a rendszerük.
3. Hétfő volt

Ja, elmondta, hogy úgy adták át nekik az új számítógépes rendszert, hogy nem voltak berögzítve az orvosok. Az import funkció lemaradt a megrendelésnél, vagy az implementációnál…

Kérdés. Eljutottunk már oda, hogy vannak normálisan működő magán SZTK-k? Ha igen, tudtok ajánlani?

Tegnap este megemlítettem azt a szót Bálintnak, hogy ágyék. Elkezdett kérdezni:

-Mi az árnyék?
-Az ágyék az a testrészed, ami a kukidnál van.
Némi gondolkodás után:
-Akkor az én árnyékom kicsi, az apáé szőrös.

Én magam voltam már reinkarnációs hipnózison, előjött egy élet, amiből sokat tanultam a mostanira vonatkozóan. De persze lehet, hogy csak a jelen életemből generáltam egy szép másik élet meséjét. Soha nem derül ki, de nekem érdekes tapasztalat volt.

Most viszont Bálint eléggé megfagyasztotta az ereimben a vért.

Előzmény. Vagy fél éve hintázás közben elmesélte a nagymamájának a következőt (szerencsére én is hallottam az egészet):
A motorommal mentem, amikor nekem jött egy autó. Beestem a gödörbe, aztán befagytam. Utána kicsi lettem.

Megjegyeztem magamnak, lehet, hogy egy emlék, de lehet fantázia is.

Adalék: furcsa módon állandóan azt mondja a házunkra, hogy a ti házatok, nem a miénk, ahogy megszokott lenne.

Pár napja fél az autóktól Bálint. Ma napközben elmondta, hogy neki két anyukája van. Akkor ennyiben hagyták, én nem voltam ott. Most míg borotválkoztam és Betti tusolt tovább mondta:

A másik szüleinek barna haja volt, nem fekete, mint a miénk. Akkor már nem ismert minket (keveri néha a még és márt). Volt egy lánytestvére, és két kutyája, meg két macskája. A garázsuk az emeleten volt, nem az udvaron, mint nekünk. Fehér volt a ház, nem olyan téglás, mint a miénk.

Aztán altatáskor elkezdett pityeregni.

“Esett az eső. Azt hittem át tudok menni az úton. Nekimentem egy autónak. Beestem a gödörbe. Féltem, hogy elvisz a víz. (Sír). Aztán jött egy daru, és kivett onnan. Azt nem vitte el a víz, mert az úton állt. Aztán beraktak egy repülőbe. (Sírva) Én veletek akarok élni, nem akarok elköltözni tőletek!”

Miután megöleltem és megnyugodott kicsit, megkérdeztem, mekkora volt ekkor.
“Akkora mint te, de aztán összementem.”

Nem tudom mi ez az egész, de számunkra nagyon megrázó volt.

Update: Betti mondta ma, hogy azt kihagytam, hogy azzal kezdte pityeregve, hogy neki meghaltak a szülei. Az autóbaleset ezután történt időben.

Az elmúlt 10 napban Balatonlellén nyaraltunk, és nagyon jó volt. Volt bennem némi félsz, mert mindig csak külföldön nyaraltunk eddig, de azt kell mondjam, az egyik legjobb nyaralás volt, amiben eddig részem volt.
Eredetileg 7 napra mentünk, és itt szálltunk meg, de a jó idő csak a vége felé jött meg, így még ráhúztunk 3 napot, helyben keresve szállást. A második apartmanunk ugyanabban az utcában volt, csak pár házzal arrébb, az kriminális volt, annyira piszkos disznóól volt benne.
A hivatkozott első apartman viszont nagyon korrekt volt. Az a szocialista stílusban épített nyaraló, amelyet jól ismernek az öregebbek, de nagyon otthonosra megcsinálták. 2 hűtő, mikró, kotyogó, elektromos kávéfőző, wifi, UPC direkt, Philips TV, a parthoz legközelebbi ház, segítőkész, figyelmes szállásadók. Csak pozitívan tudok róla beszélni. Mi a C apartmanban laktunk, kaja közben néztük a Balatont.
Meglepően sokat fejlődött a magyar vendéglátás. Sok esetben már mosolyogtak a kajáldák eladói, ez új nekem Magyarországon, mégha itt-ott voltak is bénázások a részükről. A vidámpark színvonalas volt, és nem dobtak ki minket pl. az ugrálóvárból, csak azért, mert letelt a 4 perc, ha egyszer úgyse vártak rá mások. Voltak koncertek, bazár, stb. Tiszta olyan volt, mint a mediterrán országokban.
A Balaton finom volt, sokat játszottam a gyerekekkel (Bálint és az unokatesók), mindenkinek jól esett.
Egy napot voltunk Kehidakustányban is az élményfürdőben, ami nekem csalódás volt Sonnentherme után. Ha valaki nem volt még az utóbbi helyen, akkor tetszeni fog neki, de nekem így nem. Amit nagyon nem szeretek a magyarországi építőiparban, az a részletekre való nem odafigyelés. Levált üvegmozaikok a medencékben, rossz jelzőlámpa a csúzdánál, nincs víz a lábmosóban, 170 centis magasságban megkonstruált tetőszélek (edződjön az ügyfél buksija), alacsony belmagasság, emiatt meg lehet fulladni a klórtól, sehova nem vezető, hirtelen véget érő járdák, kibaszott csúszós burkolat, amit kompenzálandó kirakják a vigyázz, csúszik táblát (tipikusan magyar megoldás) stb. Én az osztrák strandon pont azért ámultam el, mert igen nagyfokú tudatossággal volt megtervezve, és a kivitelzésnél sem adták alább a megbízók.
De ezt leszámítva kellemes csalódás volt a Balaton, nem voltak rendkívüliek az árak (legalábbis a pesti árakhoz viszonyítva), és sehol nem akartak lehúzni. Vagy ezt csak a külföldieknek tartogatják?

Ha holnap egyáltalán be fog bootolni a gépem a konferencián már örülni fogok. Ilyen kálváriát még nem éltem meg konferenciára készülve.

Kértem a cégemtől két laptopot, ezekkel akartam bemutatni a szuper farm megoldásomat IIS7 alatt. Kurva jó lett volna, na.

Két hardverileg nagyon hasonló gép. Felhúztam az egyikre a Windows 2008-at. Az lett volna a cél, hogy legyen két azonos gépem, amit csak úgy be lehet rakni a farmba, a kis programom meg elintéz mindent, hogy az egy élő webszerver legyen.

Az első meglepetés ott ért, hogy a Window saját backupjával lementett image visszarestorolása után az MSDTC nem indult el. Minden be volt már állítva a prezentációhoz, editorok, font méretek, shortcutok, stb.

Újrahúzás. Már megy minden, újra mindent kipróbáltam, beállítottam, erre szétesett a vinyó az egyik gépben. Hiába a backup, mert mind mondtam, nem működik jól a gép visszaállítás után.

Feladtam. Legyen virtuális masina, bár utálom őket a sebességük miatt, de mindegy. Feltelepítettem egy példányt a Virtual PC-re. Felment rendben, de csak fekete képernyő látszott belőle. Mérgemben letöröltem, habár most jut eszembe, ez egy ismert bug, ami nagyfelbontású képernyők esetén jön elő, és elég egyszerű orvosolni.

Mindegy, ez már nincs. Jöhet a vmware. Van egy 6-os RC-m, Vista hosthoz a 6-os kell. Megcsináltam a diszket, indítanám, erre szólt, hogy lejárt a ware. Sh…t.
Most töltődik le egy 30 napos eval, meglátjuk.

Soha nem szoptam még ennyit egy konferenciára készülve, remélem megtérül.

Kibaszott hülye humora van az életnek.
Tegnap este megvettük az autópálya matricát, hogy megyünk vidékre a családhoz a hosszú hétvégére. Bálint már nagyon készült rá, minden napra volt program. Ma este fodrász mindhármunknak. Holnap sajtfesztivál a szülőhelyemen. Vasárnap Állattenyésztési napok, kutyabemutatóval, mindennel Vásárhelyen. Hétfőn-kedden vursli, ugrálóvár, stb.
Nagyon vártuk mind már. Aztán délben, óvoda után Bálint jött haza anyukájával. Az egyik lejtős utcán meglendült a bicaja, és anyukája már nem tudta utolérni. Belezúgott egy 1.5m mély betonárokba. Szerencsére alig volt benne víz. Betti hívott telefonon, hogy ömlik a vár Bálint szájából, menjek eléjük kocsival. Még a házat se zártam be, úgy rohantam.
Addigra már csupa vér volt mindkettő. Bálint szája sérült meg, gyakorlatilag kilyukadt a szája széle, egy pici bőr tartotta csak össze a két oldalt a szája sarkánál.
Helyi orvos, érdi sztk lebaszással az ügymenet be nem tartása miatt, János Kórház sebészet. A kórházban átmentünk egy olyan épületen, ami azt hittem csak a filmekben van, a gettót bemutató filmekben. Szerencsére a sebészet teljesen kulturált hely volt, nemrég újíthatták fel.
Jó óra várakozás után megnézett minket a doktornéni, mondta varrni kell. Sajnos a varrásnál nem lehettünk ott, cipőt lerúgva vitték el, persze hatalmas bömbölés közepette. Tudom, hogy sterilitás, meg minden, de talán könnyebb lett volna viselni neki a szurikat és a varrást, ha ott lehetünk. De mindegy, ez nem az én szakterületem.
Mikor kifelé hozták, durcásan mondta a hordozó legénynek, hogy rakja le, van neki lába. :) Tökös gyerek, pedig még csak alig múlt 3 éves.
Hétvégi program lefújva, pihizünk itthon.

És még egy gondolat az oviról. Mondja az óvónő, hogy ahhoz képest milyen elvont gyerek, jól ismeri a növényeket. Állítom, több növény ismer, mint az óvónő (legalább 50 félét). Nálam biztos, mindig mondja nekem az utcán meg a kertészetben mi-micsoda. Miért elvont? Mert időnként bámul ki az ablakon, és nem reagál, ha szólnak hozzá. Ugyan mi a faszér bámul ki az a gyerek? Nem lehet, hogy az anyukáját lesi, mikor jön érte? Nem lehet, hogy két hét alatt még nem szokta meg annyira az ovit, hogy ne várja az anyukája felbukkanását? Elvont. Imádom, ahogy sokan címkéznek, 0 információ alapján. Főleg egy ilyen pici gyereket. Nem csak a programozó szakmában vannak pályatévesztők. Címke on.

Ja, és még egy gondolat a gödrös mókához. Három álmom volt, ami kb. erről szólt. Mivel egy bő hónapja írom őket, könnyű felidézni. Remélem, ezzel beteljesedett a végzet, és leszállunk a gödrös témákról.

“Bálinttal és másik két gyerekkel egy tó vagy folyó jegén csúszkáltuk. Aggódtam, hogy Bálit alatt beszakad a jég, nem is alaptalanul: beszakadt. Elmerült a vízben, fejjel lefelé, és elkezdett süllyedni le. Furcsa módon nem kapálózott, csak mint egy darab kő süllyedt lefelé. Én valamiért nem tudtam utána menni, mintha fogott volna a jég (nem voltam mellette, hanem pár méterrel arrébb).
Valamivel később folytatódott a történet: Bálint értelmi fogyatékos lett, habár ott mintha már lány lett volna. Én valamiért nem emlékeztem semmire, barátaim mesélték el mi történt. Azt hiszem teljesen szétesett a család, nem voltam már együtt Bettivel sem. Ahogy mesélték úgy éreztem, mintha kandi kamera lenne az egész, rá is kérdeztem nem valami eszelős szivatásról van-e szó? De mondták, hogy nem.

Bálint biciklivel ment át egy keskeny fahídon, és beleesett a vízbe. Ott is fejjel lefelé, és belefúródott az iszapba a feje. Ott én rángattam a vízből, de ennek nem emlékszem a végére.

Egy atomháborús álmomban meg egy patakba esett bele, de ott nem volt nagyobb gond.”

De persze ez semmiség ahhoz képest, hogy egy kedves barátomnak ma temették a 33 éves fiát…

Sokan nem értik, hogy egy ekkora darab fasz(i) mint én miért lesz vega? A legtöbb ember fejében a vegaság soványsággal jár együtt, lsd. a pókember c. film főszereplője. Én vagyok a cáfolat, de nem is török pókemberi babérokra. :)
Nálam a vegaságnak két fő motivációs tényezője van:
1. Ne dögöljenek meg miattam az állatok. Humanitárius, vagy ha úgy tetszik animatárius vagyok.
2. Nagyon sok rémálom volt, amelyek megszűntek, miután elkezdtem húst nem enni.

Az egész csak azért jutott eszembe, mert tegnap kényszerűségből húst ettem, aztán álmomban szét is szakítottak a két kezemnél fogva, fel is ébresztettem a feleségement az ordításommal.

A magyarázat megint kettős:
a. Azért álomodok rosszat, mert húst ettem, és bűntudatom van (nem érzem ezt, ennyire nem vagyok hülye, hogy az a malac megmenekült volna, ha nem eszek belőle).
b. Megérzek valamit az állat szenvedéséből spirituális úton.

Mindenki ossza be, hogy szerinte melyik az ok. Amire azonban felhívom a figyelmet, az az események sorrendje: előbb voltak az álmok, aztán a megvonás, majd a nyugalom. Persze, kezdődhetett a bűntudat korábban is. :)

Bálint ma elindult a fürdőszobából elcsent habkővel, a “saroksikálóval”. Bement a nappali sarkába, és sikálta vele a falat. :)